2014. március 7., péntek

Sziasztok

Valószínűleg titeket nem az én 'életem' érdekel,hanem az írásom,de sajnos ez most hozzá kapcsolódik.
Tegnap elvesztettem az életem egyik legfontosabb személyét és természetesen ez nagyon megvisel.
Úgy gondolom,hogy ez veletek szemben sem fer,de én sem akarom így írni ezt a történetet.
Arra gondoltam,hogy egy kis idő múlva-talán nyár elején- folytatnám a történetet.
Úgy érzem,hogy csak elrontanám a dolgokat,később megbánnám és én szeretem ezt a történetet,ahogyan imádtam ezt írni is.Be fogom fejezni.Csak most nem megy.
Megírtam a következő részt egy órája,azonban nem raktam fel.Nem,mert így nem úgy alakulnak a dolgok,ahogyan én azt elterveztem és szeretném.Egyedül a lelki világom nincs meg a történethez most.
Nagyon sajnálom.
Tényleg,amint bírok,írok ide is.De másik blogomat még tudom írni,hiszen engem az írás nyugtat meg,de ez nem az a történet,amibe most bele tudom  élni magam.És anélkül nem tudom jól megírni.
Remélem kitartotok mellettem és nem kell elbúcsúznom:(
♥♥

2014. február 24., hétfő

21.Fejezet

Sziasztok!Végre,mindent megoldottam és tudtam hozni ezt a részt:D Sajnálom,hogy késett és hogy rövidecske,de....
Én úgy írok,hogy ráhangolódok hangulatban és beleélem magam és úgy hiszem,hogy ettől lesz jó.Mostanában ebbe a töribe nem nagyon ment,mert kicsit hát hogy is mondjam,magam alatt voltam,enyhén szólva...Plusz le is betegedtem:s
De most már minden rendben,úgy ahogy,meggyógyultam és gőzerővel írok:DD Remélem tetszik,várom a komikat:)♥
----------------------------------------------------------------------------------------

/Zayn Malik/



Mindent vakító fehérség vett körül és mintha a víz csobogását hallhattam volna messziről.Tetszett itt,de hol vagyok?Meghaltam volna és a Mennyben vagyok?
Körülnéztem,de semmit sem találtam,csakis a fehérség borult el előttem. Ekkor eszembe jutottak az álmaim.Most is álmodok?!Pontosan tudtam,hogy az álmoknak,melyek nem hagytak békésen aludni,fontos szerepe van.Talán most jött el az ideje.
Hirtelen a kellemes érzésnek,mely eddig átjárt,vége szakadt s átváltott fájdalomba.A mellkasom egyszerre égetett,sajgott és akart felrobbanni.
Szenvedtem,de senki nem segített,hisz egymagam voltam a fényes láthatatlanban.
Fogalmam sem volt,hogy mi történik vagy mit kéne tennem,de a fájdalom egyre elviselhetetlenebbé vált s nem tudtam megakadályozni sehogyan sem.
"Ismételd utánam,amit mondok!"-hirtelen meghallottam egy ismerős,csengő hangot.Mint álmaimban.
Vártam,hogy megláthassam a rejtélyes alakot,de ezúttal csak a hangját hallottam.
"Ismételd,vagy meghalsz!"-ó,hogy most élet és halál között lebegek?
Miközben én elmélkedtem,összeestem,pedig nem is tudtam,hogy két lábon állok,ellenben a mellkasom továbbra is kínzott.
Valami teljesen elvakított,majd láttatni engedte magát;egy valódi angyal volt.Az arcát azonban még mindig nem láttam.
Egy varázsigét mondott el nekem,amit én szenvedve,motyogva elismételtem.Az angyali hang bódítóan csengett,csak mondtam és mondtam,amit ő.Mintha álmomból ébredtem volna fel,olyan érzések voltak az idő további történései;Valami csikizte a nyakam,mikor odanyúltam nem hittem az érzékeimnek.Kopoltyúm nőtt?! Levegőt vettem.A fájdalom már nem kínozta a mellkasomat,kinyitottam a szememet.Az ujjaim között puha hártyák helyezkedtek el.
"Ússz a felszínre,Zayn!"-a meglepődésemből felébresztő lágy,bongó hang mégis utasítónak hallatszott,így felmértem a terepet.A halálomra vágyó valami eltűnt és itt hagyott a víz mélyén.
Először bátortalan mozdulatokkal kapálóztam a vízben,majd lehengerlően gyorsan úsztam.Szörnyülködtem,hogy milyen mélyre kerültem.Simán meghallhattam volna?!Nagyon Kimerültem,ahogy kisodródtam a partra,szinte azonnal eltűntek az új testrészeim.Hörögve vettem a levegőt,felköhögtem a tüdőmben maradt vizet.





/Liam Payne/



Sajnos csak későn jutott eszembe,hogy bevonjam a növényeket is a keresésbe. Megvártam,míg a többiek épségben elindulnak.Láttam Amberön,hogy őt viseli meg a legjobban,hogy talán bajba került az egyikünk.Mind ettől rettegünk,hogy a gonosz újra felébred, megpróbál velünk is végezni és elveszi a varázserőnket.
Nem mutattam ki,de borzasztóan megijedtem.Éreztem,hogy valami rossz történhetett Zaynnel.
"S.O.S!Gyors segítség kéne!Valamelyikőtök nem látta Zaynt?"-kezdtem a kommunikálásba a zöldiek nyelvén,miközben kiiramodtam a hátsó kijáraton,a tengerpart felé.
"Fuss tovább,meg fogod találni a nyomát!-nagyon küzdelmes koncentrálni,ha majdnem az összes közelben lévő növégyfaj elkezd hozzám beszélni.Nehéz volt,de kiszűrtem egyet,amire igazán szükségem volt ahhoz,hogy ne kapjak idegbajt az aggodalomtól.Még jobban megnyugodtam,mikor megtaláltam Zayn ruháit.Ordítani kezdtem a nevét,hogy előkerüljön.
-Úr isten!-kiáltottam,ahogy megláttam a vízből kikecmergő barátomat.Odaértem mellé;térdre volt rogyva,nagyon gyorsan vette a levegőt és csak átkarolta a lábamat.
-Li...Li..Liham...hh..-kapkodta a levegőt és felnézett rám-Tudom!




/Amber Wesley/



Már a 2.órán ültünk,még mindig nyugtalanul,hiszen a csapatunk továbbra is hiányos volt.
Ahogy hátranéztem,szívszorító érzésem támadt,ugyanis két hely üresen tátongott.Vajon most mi lehet velük?Jól vannak? Ekkor éreztem,hogy valaki ráteszi a kezét az enyémre,s ahogyan balra néztem,Harry mosolygott rám.
-Nyugi,biztosan nincs bajuk-hálás voltam,hogy ő is próbálja bennem tartani a lelket.Ha sem Lou,sem ő nrm támogat reggel óta,ki tudja,hogy mit tettem volna.
-Mr.Styles,ne féljen,lesz elég ideje elhívnia Mrs.Wesley-t a bálra.Kérem,most inkább figyeljenek az órára,rengeteg fontos dolgunk van!-a tanárnő hangja ébresztett fel,hogy valójában hol is vagyok.Éreztem,ahogyan elvörösödök a minket pásztázó szempárok sűrűségében.Egyszerre rántottuk el a kezeinket Harryvel,majd a tanárnő -szerintem örömmel égeti le a diákjait- folytatta a beszédet és mindenki rá figyelt,kivéve Louist.Ő hátrafordulva belenézett a szemembe,de azt követően ő is levette a csillogó,kék szemeit rólam.Lehajtottam a fejemet,rosszul esett Lou szemében a bizonytalanság,ráadásul utáltam,hogy ennyire átéreztem,amit ő.
Az érzelmeim teljesen fel voltak kavarodva,ezt még tetézve ebben a pillanatban nyílt is az ajtó,amin a hiányzott két személy lépett be,sebzetlenül és tökéletesen.Hatalmas megkönnyebbülés lett rajtam úrra,miközben néztem,ahogy elnézést kérve a helyükre sétálnak.Zayn nyugtatólag felmutatta a hüvelykujját felénk,én pedig elmosolyodtam.Még nem tudhatom,hogy mennyi veszély vár még ránk,de azt tudtam,hogy én könyörtelenül lefagyasztom annak az agyát,aki bántani meri bármelyik családtagom!



/Jade Thirlwall/


Mostanában minden változik.Valami nem hétköznapi van bennem,erre már vagy egy fél éve rájöttem,azonban a hiányérzetem nem múlik.Különös dolgokra vagyok képes.
Árvaházban nőttem fel,nem volt senki sem,akire támaszkodhattam.Félek magamtól,hiszen fogalmam sincs,hogy mire és miért vagyok képes.Ha erős érzéseim vannak,mint például a féltékenység vagy a düh,a levegő szó szerint megmozdul körülöttem.Mintha tudnám irányítani a szelet.Milyen fura,mi?!Őrület.
Nagyon nehéz boldogulnom,dolgozom,albérletet tartok fent,miközben a magam megismerésével is küzdök.Csak a szurkoló csapat és az iskola;ami igazán fontos nekem.A táncot,a szurkolást élvezem,a sulira

pedig szükségem van,hogy a későbbiekben ösztöndíjat kaphassak és jó életem lehessen.Nem olyan,mint eddig.
Három lány van,aki mellettem áll,de még nekik sem mertem elmondani az erőmet,vagy minek is hívjam.Nem tudom.Még szerintük is nagyon titokzatos vagyok,de csak avval indokolják;kéne nekem egy pasi,holott még Perrie-nek sem volt senkije.Az az igazság,hogy egy srácban sem láttam meg soha semmit.Nem vonzott...
Kicsit furcsának tűnnek nekem az új diákok.Főleg Harry,bár a többiekkel egy szót sem váltottam.Nem ütköztem az izmos testének...Nem vörösödtem bele a pillantásába...Nem néztem az igéző,smaragdzöld szemeibe... Hol a fenében van Perrie?!


2014. február 14., péntek

2014. január 24., péntek

20.Fejezet

Sziasztok:D
Jó,hír,ezután úgy tűnik,hogy tudom sűrűbben hozni a részeket,nem így havonta!De nem mondom biztosra,azonban ezt meg tudom ígérni;havonta teljesen biztos,hogy jön egy legalább:) 
Na,izgi lett?:D Mit gondoltok,hogy mi lesz? Bevallom,kicsit kínoználak most titeket,mert hát levágtam a végét és áttettem a 2.fejezetbe,így még találgassatok a "jövőről",ezért lett rövidebb:D
Kíváncsi vagyok,hogy kinek hogyan tetszik a történet és mik a meglátásai.Nagyon örülök mindig a kommenteknek és mindig válaszolok is;) Jó olvasást♡♥





/Zayn Malik/


Rémülten kapálóztam a vízben,de mit sem ért.Éreztem,hogy egyre messzebb kerülök a parttól és egyre mélyebbre. Valami,valami nálam sokkal erősebb erő húzott magával le,a mélybe.Nem lehetett örvény,teljesen más volt.Ez a lábamnál fogva húzott.Próbáltam használni a varázserőmet,mindent bevetettem,mindhiába.Már teljesen kimerültem,a levegőm fogytán volt.Lehunytam a szememet és gyakorlatilag átadtam magam a pokoli erősségnek.Hihetetlenül féltem, tudtam,itt a vég.Milyen ironikus,életem szenvedélye öl meg;a víz.
Azt kívántam,hogy bárcsak valaki utánam jönne a házból és valami csoda folytán megmentene.Bárcsak Harry meghallotta volna,hogy kisietek és most utánam úszna,vagy éppen Lou az ablakán nézett volna ki,mikor hirtelen elkapott a hatalmas sodrás.Bárcsak Liam hallaná ,ahogy a növények figyelmeztetik,hogy bajba kerültem,vagy...Nem.Senki sem jön,nekem végem.
Összeszorítottam a szemeimet, összepréseltem a számat és még megpróbáltam utoljára a varázslatot,de ezúttal sem jártam sikerrel,ugyanúgy merültem tovább.
Nem bírtam tovább.Kétségbeesetten próbált a szervezetem levegőhöz jutni, azonban a rögzült mozdulatra nem oxigén,hanem víz ömlött be a tüdőmbe. Kellemetlen érzés volt,ahogyan a légcsövemen befolyik a folyadék,de ezután semmit nem érzékeltem...




/Niall Horan/



Az ébresztőóra pontosan és hangosan szólalt fel,amit gyorsan ki is kapcsoltam.Édes érzés volt Sofie mellett kelni,azt hiszem meg tudnám szokni a helyzetet.
-Jó reggelt,szerelmem-köszöntöttem egy lágy csókkal a nyakán.Illata bekúszott az orromba,mire elmosolyodtam.Imádtam.
Mikor egyre többet tudtunk meg az adottságainkról -hozzáteszem,szerintem rengeteg mindenről még így sem tudunk- ,szerepelt közöttük az igazi társ megtalálása.Hogy mi csak egyszer lehetünk,leszünk szerelmesek és az teljesen megváltoztatja majd a nézeteidet.
Többé nem magadat,hanem őt véded,a hat tagú családod tovább bővül.
Nehéz lenne definiálni a szerelmet.Egy különleges s különös érzés.Egész életemben a fényt kerestem,féltem a sötétben,de most úgy érzem,hogyha vele,akkor még az örök feketeségben is leélném a további életem.Szóval azt hiszem kicsit őrült dolog ez a szerelem. Őrült,ijesztő és mégis csodálatos.
Én olyan hamar belecsöppentem ebbe az egészbe.Tulajdonképpen fogalmam sem volt,hogy mit csinálok,csakis ösztönösen cselekedtem.Bevallom,mikor elsőnek megcsókoltam,nem tudtam,hogy mit csinálok.Csak vonzott.
-Niall,én megyek a fürdőszobába,Li már biztosan készen van-álmoskásan kikecmergett a karjaim közül,míg én csak néztem,ahogyan kimegy.Elbűvölt a gyönyörűsége,még mindig hihetetlennek tartottam,hogy ő az enyém lehet.
Furcsa,de a jövőnk már meg van írva egy ősrégi könyvben,amiről Sofia által megtudtuk,hogy a gonosz kezében van.De ő többről nem akar beszélni,de látszott is rajta,hogy megrázta az eset,mikor bele kellett olvasnia.
Pár perc további elmélkedés után én is felkeltem és miután aránylag rendezetten hagytam az ágyat,kiléptem a folyosóra.
-Öhm..jó reggelt-köszöntöttem az egyedül alsógatyát(!) viselő Harryt,aki éppen Amber ajtaján lépett ki-Vele aludtál?-vontam fel a szemöldököm csodálkozva.Lenne valami közöttük?Biztosan nem...
-Dehogy!Csak én ébresztem-válaszolt gyorsan-Ne nézz ilyen ijedten,se Am,sem én nem érzünk többet barátságnál!Nem is tudom,hogy lehetséges lenne-e?!-rendesen kimentette magát,az biztos.Mosolyogva bólintottam egyet,miszerint megértettem,hogy a lehetetlent gondoltam.Ez egy család,olyan mintha testvérek lennénk.Hogy alkothatna is párt kettő közülünk?Nevetséges!
Elég gyorsan elkészültem,majd a táskámmal együtt lementem a konyhába,ahol Liam elkészített uzsonnával várt.
Úgy gondoltam,míg mindenki indulásra kész nem lesz,addig leülök a nappaliba.Pár perc múlva Haz foglalt helyet mellettem.Ő volt a másik ember,akit még elég közel éreztem magamhoz.Lehet,hogy csak az erőnk kötött minket össze,de kezdtünk egyre jobban megnyílni egymás előtt.Én tudtam néhány dolgot róla,amit ő nem és nem akartam neki elmondani,egyszerűen nem akartam,hogy ilyenek miatt is feszengjen.Elég volt az,hogy én előttem nem volt titok,hogy veszélyes lehet és nekem kell rá vigyáznom.Már a kezdetek óta tudjuk;egymásra kell számítanunk.
-Tényleg komolyan mondtam az előbb,semmi si...
-Harry!-félbeszakítottam,mert úgy gondoltam,hogy nem kell nekem magyarázkodnia-Én bízok benned,így hiszek abban,amit nekem mondasz.Ha lenne mégis valami,elmondanád.De nincs,nem is lehetne!Nem igaz?
-De-bólogatott.Mintha pár másodpercre elgondolkodott volna,majd visszanézve rám,megszólalt-És mondd,milyen érzés szeretni?





/Amber Wesley/



-Gyönyörűség,felkelni-a mély hangra nem volt nehéz felébrednem,hiszen nem tudtam valami mélyen aludni.
Hunyorogva nyitottam ki a szememet, mert ébresztőm személyének sikerült elhúznia a függönyt a vakító Nap elől.
-Harry,még mindig nem alszol pólóban?-nyöszörögve felnevettem a göndörke pózolásán mellettem.Természetesen nekem is kellett ez a hatalmas ágy...
-Még mindig csodálhatod ezt-mutogatott végig magán,amin csak nevettem-Na,megfogod?-incselkedett,mire mellkasát meglökve le is löktem a földre.
-Haz,miért kapcsolod ki az ébresztőmet és keltesz magad?-kérdeztem,miközben nagy nehezen felültem.
-Egyszerű.Mert élvezem!-rám kacsintott,s mint ki jól végezte a dolgát,el is sietett.De jó neki,hogy ilyen friss tud lenni korán reggel. Lomhán felöltöztem és felvettem az asztalom mellett készen álló táskámat. Hihetetlenül fáradt voltam,nagyon nehezen tudtam pihenni,mert az agyam csak kattogott  és kattogott.Nem hiszem el,hogy Louis közelében úgy meg tudok feledkezni magamról.Nem is emlékszem,hogy valójában mit csináltam,csak akkor kaptam észbe,mikor Niall berontott.Mi lett volna,ha nem?Ajj,már megint ugyan ott tartok,ahol az este!Most úgy félek,hogy egyáltalán hozzám fog-e szólni. Bár miért ne tenné?Nem történt semmi.
Nagyot sóhajtva kiléptem a biztonságot nyújtó szobámból és lesétáltam a konyhába,ahol már mindenki jelen volt,Zaynt és Lout kivéve.
-Jó reggelt!-üdvözöltem a társaságot,ahogyan aztán ők is tették.
-Tessék,Am,neked is csináltam uzsonnát-Liam odanyújtott nekem egy zacskót,amit hálásan elfogadtam.Kedves volt tőle,hogy Estrella távollétében gondoskodik rólunk.
Ahogy végignéztem a többieken,konstalláltam,hogy mindenki nagyon jól megvan.Olyan kellemetlenül érzem magam.Mi lesz velem,ha Lou nem áll velem többé szóba?Természetesen,tisztában vagyok vele,hogy a többiekkel is jóban vagyok,de korántsem annyira,mint ővele.Vele teljesen más.
-Amber!-gondolataim közül Harry ébresztett fel.Gyengén végigsimított a vállamon és rám mosolygott-Nem tudom,hogy min gondolkodtál el ennyire,de éppen arra próbáltalak megkérni,hogy szólj a többieknek,hogy lassan indulnánk.
Először némán rezzenéstelenül pásztáztam az arcát,majd egyszerre nevettünk fel.
-Természetesen,megyek is,csak egy kicsit elkalandoztam!
Kimérten lépkedtem az emeletre,kicsit még mindig meg voltam ijedve. Azonban mindez elillant,mikor szembetalálkoztam a lépcső tetején Louis-val.
-Jégcsap!-miután barátságosan elmosolyodott,felkiáltotta a becenevemet.Szóval minden rendben.
-Boo Bear-meghatottan mondtam ki én is megszeretett nevet,miközben ő magához húzott egy ölelésre-Éppen Zaynért és érted indultam,a srácok már türelmetlenek.
-Akkor gyere,kerítsük elő a habfiút!
-Szerintem ezt ne említsd neki-próbáltam lebeszélni erről,miközben vigyorogva lépkedtünk egymás mellett Zaynie birodalma felé.De nem csak ez a nagyon nagy poén miatt,sokkal inkább a megkönnyebbültségtől lettem ilyen felszabadult,hogy a legjobb barátomnak érezhettem Lout.
-Hahó,mennénk a suliba!-kopogtattam a faajtón,azonban nem kaptunk rá választ.Louisra néztem,mire benyitott,de megdöbbenve néztünk körül.Az ágy beágyazva,minden rendben,azonban Zayn sehol. Gyorsan átsiettünk a fürdőszobába,de mivel az a helyiség is üres volt,ijedten futkároztuk át az egész emeletet.
-Zayn eltűnt!-kiáltottam rémülten a többieknek,miközben lerohantam a lépcsőn.
-Mi?!-Liam azonnal felfigyelt rám és piromániás barátunkra,majd mind elkezdtük átkutatni a házat,majd miután rájött,hogy semmi különösebb haszna,megállított minket az előszobában-Figyeljetek,ti menjetek el az iskolába,én meg maradok.Mindjárt kikérdezem a növényeket!
Igazat adtunk a szavainak.A kötelesség az kötelesség alapon elindultunk az utcára.
-Találd meg,jó?-gyorsan még visszamentem Lihez,mikor már a bejáratnál voltunk.Nagyon féltettem,hogy valami baja esett.
-Nyugi,Amber-megnyugtatóan átölelt-Megtalálom és hidd el,még a haja is ugyanolyan tökéletes lesz,mint volt!-hálásan elmosolyodtam,aztán a többiek után siettem.
Némán sétáltunk a suli felé,hiszen senki nem érezte ezt teljes kötelességnek.Most Zaynt kéne megkeresnünk.
-Ne idegeskedj,nem lessz semmi baj-szólalt meg egyszer csak mellettem Louis.Annyira elmélyedtem az aggodalmaim között,hogy fel sem fogtam az elején,hogy mellettem van,ahogy azt sem,hogy kicsit lemaradtunk.
-Ki tudja hova lett!Mi van,ha elrabolták?Vagy kínozzák most valahol,vagy már megölték vagy...!-már pánikrohamom volt.Talán jóval több tévképzetet kimondtam volna,ha Boo nem állít meg.
-Am,nincs semmi baj,rendben?Megértelek,én sem tudom,hogy mi lehet vele,de azt tudom,hogyha valami baj van,Liam szól és mi megyünk.Varázserőnk van,emlékszel?Szinte legyőzhetetlenek vagyunk!-hihetetlenül meg tudott nyugtatni,hogy újra a karjai közé zárt.Lassan kifújtam a levegőt,majd elég erőt gyűjtve,folytattuk az utat.
-Mindig mondd ki,hogy mit gondolsz,oké?Csak így tudok segíteni,ahogyan most is-köszönettel bólintottam egyet.Olyan különlegesnek éreztem,hogy végre valakivel így összetartozunk.Nincs többé magamban őrlődes,semmi sem a múltból.Már csak a kőkemény,rideg,kalandos jelen.





/Harry Styles/



Kicsit bűntudatom volt.Félreértés ne essék,természetesen aggódtam Zaynért és én is mielőbb biztonságban akartam tudni,azonban lelkiismeret-furdalásom volt,hogy én most is magamra gondolok.
Nem tehetek róla,de még mindig a Niallel folytatott reggeli beszélgetésen kattogtam.
Szeretni.Miért vágyok én annyira erre?Teljesen megváltozna minden,ahogyan a szőkeség is megmondta.Én pedig nagyon jól megvagyok magamban,nemde?
Gondolataim sűrűjéből,amely elég rendesen behálózott,csak akkor ébredtem fel,mikor észrevettem,hogy beértem az iskolába.A többiek nélkül.Biztosan Niall és Sof lemaradt,ahogyan Lou és Am is.Mindenki olyan jól megvan?!
A tanterem felé ballagtam,ahol szinte nekiütköztem Jadenek.
-Öhm...sajnálom!Kicsit elgondolkoztam!-szabadkoztam azonnal,míg ő csak nevetett.Nem tudom,hogy miért,de éreztem,hogy zavarba jöttem.
-Nincs baj.Harry,ugye?-ahogy kicsit gondolkozva hunyorgott,felkeltette jobban a figyelmem.Gyönyörű szemei voltak.Kicsit elbambulhattam,de felnevetett és gyorsan bólintottam,helyeselve a kérdésére-Ugye ma jöttök a barátaiddal jelentkezni a csapatba?
-Igen,azt hiszem-mosolyogtam.Bár lehet,csak grimasz volt.Na mindegy.
-Elkél pár izom is a nyeréshez-kacsintott-Kicsit megijedtünk tegnap,senki sem jött rá,hogy mi történt.
-A sötétség figyelmeztetés nélkül csap le-szélesen vigyorgott.Ahogy őt néztem,rájöttem,hogy nem hasonlít egy lányra sem.Bohókás volt a külseje,színes ruhákat viselt,a pom-pomos szerkó helyett és hullámos haja is vörös színben pompázott.Különc külső,de teljesen tökéletes.-Varázslat volt!-kacsintottam,de ekkor Jade megborzongott.Hirtelen,mintha a elkezdett volna fújni a szél az épületben,de szinte azonnal abba is maradt.
-Harry,jó volt beszélni,de most meg kell keresnem a lányokat-hirtelen azt hittem,hogy valami rosszat mondtam,de mivel újonnan is elmosolyodott,megkönnyebbültem.
-Én is örültem,majd még találkozunk-elbúcsúztam tőle és besétáltam a tanterembe.Kicsit mintha üresnek éreztem volna magam,céltalannak.Nem tudtam hova tenni mindezt az érzést,de ekkor barátaim is betoppantak.Mármint kettő kivételével,hiszen Li Zaynt keresi.Remélem nem esik baja!







2013. december 31., kedd

Sziasztok ismét:)

Van egy barátnőm (imádom,ő a legjobb:3muhaha) és írt egy történetet az én ihletésem által:D Mivel én is miatta kezdtem el írni,nem volt kérdéses,hogy kirakom eme történetét,ami szerintem fantasztikus lett.Ő Justin Bieber rajongó is egyben,a visszavonulása miatt írta ezt a művet éjfélkor?!! vagy négy órán keresztül:D Szerintem megérte.Szóval kiraktam ide:http://ezakozossorsunk.blogspot.hu/p/egy-level.html
Olvassátok el minél többen és írjatok kommentet,ugyanis kérne kritikát!Ne sajnáljátok tőle a szavaitokat;))

2013. december 30., hétfő

Sziasztok kedves CD olvasók!


Na,nektek van az egyik legboldogabb írónőtök,hiszen most nyertem meg egy blogversenyben a fantasy kategóriát!:)) Ez eléggé feldobta a napomat,megyek is írni rövidesen ;))

2013. december 24., kedd

19.Fejezet


Hat sziasztok lelkes olvasok!Ti vagytok a legjobbak,el sem hiszem hogy így kitartotok mellettem,mikor én így elhanyagolom ezt a blogomat!Sajnálom hogy ilyen sokára de itt van a rész:)Bizonyára jobbra számítottatok de sajnos csak ezt sikerült összehoznom:(Nem akartam tovább szenveszteni sem magam sem titeket szóval úgy gondoltam kirakom ezt a rövidke,bénácska reszt:// A kövi jobb lesz ígérem nagyon igyekszem nektek megéri írni :)) Rengeteg történést tervezek és remélem sikerül jól leírnom őket :)) 
Igyekszem mindig izgis dologgal zárni a részeket,remélem most is megteszi a kellő hatást:DD Ja,és sajnálat a nagyon titokzatosságért Zayn felől,de kicsit így átérezhetitek,hogy ő mit érez,hiszen ő sem tud túl sokat;)) Kicsit kombinálgathattok:D
Elnézést kérek az esetleges helyesírási hibákért,nagyon ügyelek rájuk!Visszaolvastam néhány előző részt és azért olykor-olykor megakad a szemem...remélem ezek a kis hibák nem vesznek le az élvezhetőségből:/ 
A fizikám végül egyes lett szóval sokat kell tanulnom másból is kell javítanom tényleg sajnálom de szakítok időt az írásra is:)
Kellemes ünnepeket szeretnék nektek kívánni:33
Ha itt végeztetek,de még szeretnétek olvasni,akkor nézzetek be a másik blogomra,nem régen írtam meg a következő novellámat:http://alwaysandforever1dandwe.blogspot.hu/p/broken.html


És boldog 22. szülinapot az én imádott Boo Bear-ömnek!!!♥.♥











/Liam Payne/



Zayn idegesen tekintett rám,míg én türelmesen vártam,hogy belekezdjen mondandójába.
-Li,valahonnan nagyon ismerős az egyik lány...
-Na,végre kezded kapizsgálni!-hirtelen megörültem,hogy gondolkodni próbál és kezd rájönni a dolgokra.Nem bírom nézni,hogy ekkora lelki krízisben van,de én nem mondhatom el a miértjét.
"Nem mondhatod ki neki."-emlékeztetett a muskátli.
"Nem állt szándékomban,nyugi."-válaszoltam,s evvel kizártam a növényi csevejt,csakis a kezét idegesen tördelő fekete hajú fiúra figyeltem.
-Perrie...mintha láttam volna már valahol vagy beszéltem volna vele...De hiszen nem is találkoztam még vele,igaz?-szemei kétségbeesve szúródtak az én tekintetembe.Most mit mondjak neki?Nem mondhatom azt,hogy vele élt eddig vagy....
-Ezt tőle kérdezd meg-hárítottam,hiszen Ő elmondhatja az igazságot,ellenben nekem tudnom sem kéne róla.
-És...-nem bírta befejezni a mondandóját,mert ekkor fújtatottan lélegezve -nyílván a nagy sietségtől-
 Niall rontotta be az ajtómat evvel együtt valami olyasmit kiabálva,hogy
"Nappaliba,most!",majd úgy elsprintelt,hogy biztosan leadta az állandó kajálásnak köszönhető kis plusszsúját.
Mi persze egyből siettünk is,a legnagyobb bajra gondolva.




/Louis Tomlinson/
 


A fejemben hülye kérdések sorozata cikázott;Most mit csináljak?Mire készülök?Mit fogok tenni?Azonban nem láttam semmilyen mozdulatomat előre.
Már észre sem vettem,alig pár centire lehettem Ambertől,mikor szemét résnyire kinyitva,még jobban leszűkítette a köztünk lévő távolságot,míg
túl berezelve,hirtelen elfordultam.Nem tudtam volna mit mondani Amnek,így szerencsének vettem,hogy Niall ekkor rontott be az ajtón.
-Gyertek ti is le!-parancsolta s avval el is rohant.Lesütött szemmel tekintettem a mellettem ülő lánnyal,csupán testbeszédből megértettük egymást és egyszerre indultunk a szöszi után.Túl jól kiismertük egymást....
-Mi történt?-kérdeztem rá azonnal,mikor leértünk a többiekhez.
-Ezt találtam-nyomott a kezembe Nialler egy levelet,amit hangosan elolvastam.

Elmentem pár napra.Majd jövök.Járjatok iskolába,azon kívül mindent megtaláltok.Vigyázzatok magatokra, nem leszek sokáig el.
Estrella

-Ti ezt elhiszitek?!-szólalt fel felháborodottan a még így is cukinak mondható Niall,ezért nyugtatólag a lányok leültették a kanapéra-Mi van ha elrabolták?!
-Ez eléggé a nagyira vall,mindig titkolózik-mondta közömbös arccal,ellenszenves hangsúllyal Zayn,míg én egy helyben álltam továbbra is a szoba elejében és semmit sem tudtam hozzáfűzni a történethez.
-Azért kicsit sántít itt a dolog...-gondolkodott el Liam-Figyeljetek,várjunk két napot,ha akkor sem kerül elő, csinálunk valamit!Addig is,nyugodjatok meg!

***

Li mindenkit meg tudott nyugtatni,hogy ez is csak egy Estrellás húzás,amiből mi semmit sem fogunk soha megtudni s megérteni,így elmentek lefeküdni,ellenben én nem tudtam egyhamar elaludni.
Az egész ház csöndbe borult,csak én bámultam a plafont a szobámban.Csak Amber járt az eszembe és fogalmam sem volt semmiről.Ezúttal,azonban még át sem mehettem a lányhoz,ahogyan eddig,mert ő miatta szenvedek álmatlanságban.Mit tettem volna,ha Niall nem nyit be?Ááá,nem tudom,hogy mi ütött belém,nem csináltam volna semmit!
Befordultam beburkolózva a takaróba és kiürítve az elmémet,aludni próbáltam.Durcás arccal,akár egy kisgyerek...




/Niall Horan/



Úgy gondoltam,hogy ma mellőzöm a saját szobámat és Sofia mellett alszok.
Már mindketten lezuhanyoztunk és a sötétben feküdtünk a jó meleg takaró alatt.Átkaroltam vékonyka testét s a lehető legjobban hozzábújtam.Mélyen beszívtam mézédes illatát és hallgattam halk szuszogását.
-Mondd,boldog vagy így?-kérdeztem rá,közben megpusziltam puha nyakát.
-Ez nem kérdés.Még mindig felettébb hálás vagyok,amiért megmentettél-lazítottam a fogásomon,ahogyan felém fordult és elmosolyodott.Varázslatosan gyönyörű,ezért is alig hiszem el,hogy az enyém.
-Határozottan jól tettem-értettem egyet magammal hangosan is és lejjebb hajolva hosszan megcsókoltam-Olyan furcsa ez az egész,ami velem történik.Kiderül,hogy mekkora örökségem van,rövidesen belecsöppenek egy új életbe,majd olyan hirtelen lettem szerelmes,hogy szinte észre se veszem,hogy mit csinálok!-kiönteni a szívem óriási megkönnyebbülésnek bizonyult.Még nagyon új érzés volt az ilyesfajta szeretet,tombolt bennem a megfelelés vágy,közben pedig rettenetesen aggódtam a nagyiért,akivel kitudja mi a fene történik.
-Niall,nyugi-szelíd hangvétele s lágy simogatása kellően megborzongatott.Imádtam,hogy Sofi olyan reakciókat tud kiváltani bennem,amit korábban elképzelni sem próbáltam.
-Jó éjszakát,kicsim-egy puszit nyomtam a homlokára,hiszen láttam rajta,hogy fáradt,majd mellkasomra hajtotta a fejét és így merültünk a gondtalan álmainkba.




/Zayn Malik/



Már egy jó ideje csak idegesen járkálok ide-oda a szobámban.Pont,mikor a legnagyobb szükségem lenne Estrella válaszaira,akkor tűnik el!Különben is,hova a fenébe megy ilyenkor?!Nem az ő feladata lenne vigyázni ránk?Hát elég rosszul csinálja,mit ne mondjak...
Rólam gondolják,hogy milyen negatív ember vagyok,hogy állandóan csak zsörtölődöm.De hát igazam van! Semmiről sincs halvány fogalmam sem,semmit sem értek és ez azért valljuk be,elég ijesztő!Szegény Liamet meg nem zaklathatom állandóan,megvan a maga baja is!
-Arggh-mérgesen fújtam ki a levegőt,aztán tehetetlenül kisiettem a helyiségből,sőt a házból is.Valahogy le kellett vezetnem a feszültséget,s ez csak a régi bevált módon sikerülhetett.
Meg nem álltam a vízpartig,ami lélegzetelállító tájképet varázsolt elém.A majdnem kerek,kövér Hold visszatükröződött a kristálytiszta felszínen,bevilágítva az égboltot.A gyenge,hűvöske szellőt éreztem,miközben a csillagokat pásztáztam végig a felhőtlen égen,ámbár nem fáztam.Lekaptam magamról a ruháimat és a bakancsomat,csak az alsógatyámat hagytam magamon és már bele is ugrottam a nem túl meleg vízbe.Hamar megszoktam a hőmérsékletet,így is imádtam úszni,ahogyan mindig is.Már gyerekkoromban is a patakokat,medencéket éreztem otthonomnak,mintsem a szárazföldet.
Gondtalanul "mostam" (szellőztetést szoktak mondani,de ez így nem illett ide:Dsajnálom,a lényeg,hogy gondolkozottxddd-szerk.) ki a fejem,azonban ekkor hirtelen mintha valami elkapta volna a lábamat és egyre lejjebb húzott volna.Eluralkodott rajtam a pánik...